Az időskori makuladegeneráció napjaink egyik leggyakoribb, végleges és súlyos látáskárosodást okozó szemészeti betegsége. Becslések szerint Magyarországon 300–500 ezerre tehető az érintettek száma. Míg korábban semmilyen kezelés nem volt erre a betegségre, az elmúlt évtizedben igen elterjedt az antioxidáns-terápia, ami nagy adag antioxidáns-vitaminok (C-vitamin, E-vitamin, béta-karotin) és cink kombinációja. Elméleti meggondolások és nagyrészt in vitro kísérletek alapján a reaktív oxigéngyökök közömbösítése révén fejti ki hatását. Egy klinikai tanulmány (AREDS) szerint jelentősen csökkentette az előrehaladott stádium kialakulását, de nem volt hatással a korai stádiumra.
A potenciális mellékhatások miatt azonban ez az eredeti kombináció már nincs a forgalomban, a módosított összetételû és dózisú készítmények hatása viszont nincs bizonyítva. Új megközelítést jelent a metabolikus terápia, egy omega-3-zsírsavakat, koenzim-Q10-et és acetyl- L-carnitint tartalmazó készítmény, ami az időskori makuladegenerációban meghatározó szerepet játszó mitochondrialis diszfunkció csökkentése révén javítja a pigmenthám zsíranyagcseréjét, ATP termelését, a fotoreceptor-regenerációját, és csökkenti a reaktív oxigéngyökök képződését. Egy előzetes tanulmány és egy randomizált, placebokontrollált, kettősvak klinikai vizsgálat szerint az időskori makuladegeneráció korai stádiumában a metabolikus terápia már 3–6 hónap után kisfokú javulást eredményezett a centrális látótérben és a látásélességben, ami megmaradt az 1 éves megfigyelési idő végéig.
A különbség statisztikailag szignifikáns volt mind a kiindulási értékhez, mind a kontrollhoz viszonyítva. A látásfunkciók javulása, majd stabilizálódása együtt járt a szemfenéki kép javulásával: a drusen kiterjedése szignifikánsan csökkent mind a kiindulási állapothoz, mind a kontrollhoz viszonyítva. Jellemző módon, a kezelés hatása szignifikánsan nagyobb volt kevésbé súlyos állapotú szemeken. A hosszabb időtartamú (6 éves) esettanulmányok megerősítették ezeket a tapasztalatokat azzal a megjegyzéssel, hogy a látásfunkciók a kezdeti javulás után már nem változtak, míg a drusenregresszió évekig tovább folytatódott. Esetenként igen jelentős drusenregresszió volt megfigyelhető a középsúlyos, illetve súlyos esetekben is. Mindezek a megfigyelések amellett szólnak, hogy a mitochondrialis anyagcsere javítása racionális és hatásos eljárás az időskori makuladegeneráció kezelésére. Jelenleg ez az egyetlen készítmény, amelynek adagolása megfelel a napi ajánlott mennyiségnek, ugyanakkor hatásosságát klinikai vizsgálatok támasztják alá.
Az időskori makuladegeneráció (angol elnevezés szerint Agerelated Macular Degeneration, röviden AMD) a látóhártya központi részének (macula lutea) lassan előrehaladó sorvadása. Kórtanilag egy neurodegeneratív betegség, amely egyrészt a fotoreceptor és pigmenthámsejteket, másrészt a hozzá tartozó choriocapillarisokat és kötőszövetet (Bruch’s membrán) érinti [1]. A szakirodalomban sokáig vitatott kérdés volt, hogy a kórkép kialakulásában melyik játssza az elsődleges szerepet. Egyre több adat szól amellett, hogy az a dinamikus kölcsönhatás („párbeszéd”), ami fotoreceptor/pigmenthám anyagcseréje és a choriocapillaris vérellátása között normális körülmények esetén fennáll, és a változó funkcionális igényekhez folyamatosan alkalmazkodik, a fiziológiás öregedéssel, illetve bizonyos rizikótényezők által károsodik [2]. Ennek köszönhetően zavart szenved a fotoreceptor regenerációs folyamata, lebontatlan anyagcseretermékek rakódnak le a Burch’s-membránban, rontva a choriocapillaris permeabilitást, és tovább súlyosbítva a fotoreceptor/ pigmenthám anyagcseréjét [3]. Ugyanakkor a kölcsönhatásban részt vevő molekulák túlzott felszabadulása egyrészt gyulladásos reakciót válthat ki, ami klinikailag és kórtanilag az AMD exudatív formájának kialakulását eredményezi [4]. Máskor viszont a reaktív oxigéngyökök túlzott felszabadulása dominál, aminek következménye az AMD atrophiás formájának kialakulása [5]. Az AMD kezelése jelenti napjainkban a szemészet egyik legnagyobb problémáját, ugyanis az iparosodott országokban ez a szembetegség a jogi értelemben vett vakság (látásélesség < 0,1) leggyakoribb oka. Becslések szerint Magyarországon 300–500 ezerre tehető a betegek száma. A pontos adatok megismerését nagyban nehezíti az a tény, hogy a betegség kezdeti stádiuma tünetszegény, így az enyhe esetek döntő többségét nem diagnosztizáljuk. Az elmúlt évtizedben az AMD kezelése a reaktív oxigéngyökök közömbösítését tűzte ki célul. Hasonlóan más időskori betegségekhez, az antioxidáns terápia nagy adagban alkalmazott C-, E-vitaminok, béta-karotin, cink és réz alkalmazását jelentette, esetenként más vitaminokkal kiegészítve [6]. Szaporodnak azonban azok a megfigyelések, amelyek arra utalnak, hogy az antioxidáns terápia jelenlegi formája revizióra szorul. Ezt egyrészt az indokolja, hogy a készítmények hatása messze elmaradt a remélt hatástól, másrészt az egyes összetevők tartós alkalmazása igen komoly mellékhatásokat eredményezhet [7]. Szemben a már képződött reaktív oxigéngyökök közömbösítésével, ahogyan azt az antioxidáns vitaminok bevitelével szándékoztunk elérni, sokkal célszerűbbnek és hatásosabbnak látszik a reaktív oxigéngyökök képződésének megelőzése, az ún. metabolikus terápia [8]. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy napjainkban bármilyen kezelés a legjobb esetben is csak a károsodott, de még életképes sejtek működését tudja helyreállítani, de nincs lehetőségünk a már elpusztult sejtek pótlására. Következésképpen, az időskori makuladegeneráció eredményes kezelésének alapja a „korai diagnózis, korai kezelés”. A metabolikus terápia hatásosságát éppen az AMD korai kezelésével szerzett kedvező tapasztalataink bizonyítják [9].
Az időskori makuladegeneráció klinikai jellemzői és formái
Cikk folytatása:
az Orvosi Hetilap 2007/48. számában megjelent kutatás összefoglalóját itt töltheti le (PDF), és olvashatja el.
